..hát, emberek, mondjon valaki esetet, amit én nem élnék túl. nem lesz könnyű dolga.
Persze talán egy atombombát nem bírnék ki, az utóbbi napokkal viszont sikerült megbirkóznom. Nem volt könnyű, de sikerült, és jól vagyok.
Nem mondom, hogy nem maradt bennem kérdőjel, hogy nincsenek nyitott lehetőségek. De tőlük már nem félek.
Van helyzet az ember életében, amikor azt mondja, hogy elég volt. Bezárkózik a fürdőszobába, magára nyitja a hidegvizes csapot, esetleg a zuhanyrózsát fekteti az ölébe.
De ez minden ember életében csak nagyjából egyszer történik meg. Hogy miért?
Mert az illető vagy teljesen összeesik lelkileg, vagy feláll, és azt mondja, hogy megy tovább.
Márpedig az okos - vagy, ha nem is feltétlenül 'okos', legalábbis életképes - ember tudja, hogy mindig van tovább.
Nem azért mert az idő mindent megold..
Hanem mert túlságosan szeretjük ahhoz az életet, hogy eldobjuk magunktól. (Egyik jó mellékhatása a homo sapiens sapiensek mérhetetlen egoizmusának.)
Persze a túlélés nem kizárólag egoizmusom érdeme. Sőt, elsősorban még csak nem is az enyém.
Nagyon sokat segítettek például - a legtöbbek által csak hangulatzenének becézett - mp3-állományaim. Hát nemhiába: ember teremt zenét, zene pedig embert.
Egy emlékébresztő ütem elég volt ahhoz, hogy eldöntsem: nem esem össze senkinek a kedvéért. (Nem mintha bárki kérte volna tőlem.. igazából a lehetőséget talán én magam vetettem föl.)
Ennyi persze korántsem elég. Nem csupán azt kell eldöntenie ilyenkor a halandónak, hogy tovább megy.
Azt is, hogy miként.
Na és ebben volt nagy szerepe a barátságnak. Mert ne feledd: sosem vagy egyedül.
Nem egy alkalommal történt már meg, hogy legjobb hasonlónemű barátommal hónapokig nem beszéltem, nem utolsósorban elérhetetlensége miatt. Mégis, mikor arra gondoltam, mit tenne ő hasonló helyzetben, szinte biztosan éreztem, hogy ott áll mellettem. Ha nem máshogy, hát lelkiekben.
Kivételes eset viszont, hogy most nem Shy árnyképe volt az első, aki segítségemre sietett. Hanem egy sokkal meglepőbb, de talán még örömtelibb történés esett meg.
Meckének hívják. (nepirulj, te is tudod, hogy így volt.. (= )
Mondhatni a női Shy. (Ami kicsit abszurd, hiszen utóbbi személy férfiasságáról ismert.)
Persze nem ezért használtam ezt a metaforát. (=
Hanem mert úgyanúgy kitalálja gondolataimat, ugyanúgy kisegít, megerősít, vagy fontosat kérdez.
Nem egy ember létezik ilyen szűk baráti körömben. De őt kábé három hónapja ismerem.
Mondják, hogy az ilyen barátság időtlen. Én fokozok:életfogytiglanra van ítélve.
Barátok mindenkinek kellenek. Mondhatom apámnak számtalanszor, hogy a számítógép nem azért jár éjjel-nappal, hogy játsszak rajta, hisz egy darab játékprogram nincs a gépen. Nem fogja megérteni.
Az egyetlen alkalmazás amit megállás nélkül használok, a wlm. És amikor apám látja, mennyire boldog tudok lenni egy-egy tartalmasabb beszélgetés után, rögtön leakad a számítógép-témáról. ugye így már érthető..?
És nélkülük nem jutottam volna el idáig..
Nem csak Meckére gondolok. Eszembe jut Betti, Prisz, Tamara, Loli és a többiek.
És persze az erősebb nem is képviselteti magát.. Shy, Márkó, Ram, Allah és még jó sokan mások.
Barátok nélkül nem vagyunk sehol. Túlélési esély nulla. Mert egyedül senkinek nem megy. Olyan erős embert nem ismerek.
Pedig sokfélével találkoztam már.(=
És fogok is még. Hisz élek. Túléltem ezt is..
Mint eddig minden mást életem során..
Nagy baj nem lesz ezentúl sem. Esetleg egy alkotói válság..(=
