Tudod, az utóbbi napok rengeteg lehetőséget adtak gondolkodásra. Éltem is ezekkel a lehetőségekkel.
Tudom, hogy a bizonytalanságodba én is beletettem a magam részét.
Hogy' is várhattam volna el Tőled, hogy tudd, mire gondolok, ha még én sem tudtam?
Hogy' a fenébe bízhattál volna bennem, ha közben (saját lelkiállapotomból fakadóan) még én sem bírtam magamban.
Az életem egy katasztrófa, ez tény. Rohadtul megvisel, ez is.
És az is tény, hogy a környezetem - köztük Te is - nehezen viseli, ha depressziósnak lát.
De igyekezni fogok/akarok.
Bármikor, feltétel nélkül - amiben tudok -, melletted állok. Az meg, hogy némely dolgok már nekem is meghaladják a képességeimet, nem csak elkeserítő, de törvényszerű is.
Te vagy a Legfontosabb.
Elveszíteni Természetesen nem akarlak.
És mindaddig melletted fogok állni (feltétel nélkül), amíg ez Neked jó.
Legjobbakat, Tigris.
Teljes szívemből szeretlek.
