Sokmindent mondhatnék mostani állapotomra, csak azt nem, hogy jól.
Két hét alatt három embert kellett kiírnom a Kilencekből. Két nyomorúságos, mégis talán életem legboldogabb hete alatt.
Shy az elérhetetlensége, Ram a taplósága, Jutka a nemtörődömsége miatt került ki a listából. Nem fogok magyarázni, az érintettek pontosan tudják, mit vétettek.
..a helyük még ott van.
És tudjátok, kedves Érintettek, miattatok valahogy soha nem sírnék.
(Ismerős, jutkadrága? =/)
Édesapám és magával hozott gondjai továbbra is ostromolják az életem. Rengeteget gondolkodom már azon is, hogy egyáltalán megéri-e itt tartani őt.
De valahányszor kétségek közé esek, felvillan bennem a nyárközepe-állapot.
Amikor volt apám. És annál jobb itthon nem volt még soha.
Tigrissel sem volt minden rendben.
Persze, minden párkapcsolatban vannak viták, és a mieink még csak nem is voltak túlságosan hevesek. Ennek ellenére bánt, hogy vitázunk. Kit ne bántana?!
A legrosszabb, hogy nem is miattam alakulnak a gondok, hanem a lehetőségeim (lehetetlenségeim) miatt. Azok miatt az események miatt, amiket nem én alakítok. A fenébe az egésszel, nem tudok ellenük mit tenni.
Új várományos került elő, aki a Kilencek-listára kerülhet. Bár, még nem ismerem eléggé, de máris jobban bízom benne, mint mondjuk a saját megérzéseimben. Ami azért - valljuk be - nem kis szó.
A jegyzetfüzetem az osztályfőnökömnél van. Igen, az osztályfőnökömnél. Kezébe adtam a fél életem. Mindent tudni fog, ami velem mostanában történt.
És nem félek tőle, eszemben sincs félni.
Ha lenne mit rejtegetnem/titkolnom, akkor félnék. Márpedig nincs.
Bátyámék hihetetlenül kitesznek magukért. Szinte megszerettem őket. Ennyire elkapta volna testéreimet a karácsonyi láz, vagy csak én vagyok sokkal érzékenyebb a jó dolgokra - nem tudhatom.
Mindenesetre jól esik.
Ennyit mára. Egyrészt, mert nem egyedül használom a gépet, másrészt, mert aki még használná, nemsokára hazaér.
Puszilok mindenkit, és elnézést kérek.
a dal Priszé. Mert ő ilyenkor is mellettem áll. (szombat(L))
