Padló. Semmi értelmét nem látod már semminek. Talán nincs is, de nem is érdekel.
Hulla vagy. Már önmagadról is azt vallod, hogy az vagy. Nincs értelme semminek, nem fontos semmi. Csak az üresség lebeg előtted.
És akkor felbukkan az a bizonyos hajó. Először csodálkozol, nem érted, mi történik.
Ez is én vagyok? - kérdezed magadtól.
És a helyzet maga adja meg a választ : egyre közelebb kerülsz a civilizációhoz.
Bizonytalanság fog el, nem tudod, mit tégy.
Hidd el nekem, hogy kevés ilyen ember létezik. Komolyan mondom, pedig jópárat ismerek.
Mert fogja magát, még ilyenkor is, és mint valami Péntek, úgy áll mögötted jóban-rosszban.
Köszönöm, Ram.
Egyébként társszerkesztőm lett.
Vagyis egyik írója életem történetének.
