Igen, ma foglalom össze, bár még nem ért véget.
Kezdem ott, hogy hétfőn jöttem suliba, tekintve hogy otthon Csaba (soha többé nem hívom apának) elintézte a lelkiállapotomat.
Folytatom ott, hogy a héten kábé (tördelve) fél órát beszéltem Bettivel, és mindannyiszor falhoz vágtam a telefont. A buszon meg elhajítottam hátra. Ma is nagyon felhúzott, mikor fél órát vártam rá, és még a fejét se fordította felém, sőt, visszahúzta a kezét is, mikor felém invitálták. Leírtam, mit gondolok.
Láttam Juditot is - tök véletlenül. Mert, ugye a Szeg és a Najmannkoli egy buszmegállót használ.
Azt a hangot bárhol felismerném, ahogy a járását és a kézmozdulatait is. Hihetetlenül dühös lettem. Talán rá, talán magamra. Túléltem, bár a Neumann-ligában kikaptunk miatta.
A szünetben megismerkedtem Szandival, és végre személyesen is találkoztunk. Úgy tűnt, örül nekem. Kicsit azért szerintem furcsállja a dolgot, de ahogy kinéz, ebből nagyon jó barátság lesz.
Bár, már most is az. Az illata meg megbűvölt. (Nem félreérteni..:P)
Összességben ez nem a legjobb hetem volt, mégis mondhatni boldog vagyok.
Legalábbis újfent előrébb.
A családomról és a fejleményekről hétvégén.
