A hétvége csodás volt. Sokféle tekintetben lehengerelt ez a pár nap. Régi/új ismerősök ( ezúton is puszilom Grétiéket..:P ), egy nagyon családias, és relaxing bennmaradóshétvége, plusz ha ez nem lenne elég, mellette még kis híján szerelmes vagyok.
Tudom, sokszor mondtam már (és úgyis úgy fogom folytatni, hogy de most tényleg..), de most tényleg.
Ennek sokan örülnek, sokan nem tudnak mit kezdeni vele.
Hogy én? Én egyik sem vagyok.
Én most a hétvégén gyakorlatilag az életemnek adtam egy új esélyt. És most azon vagyok, hogy ne bánhassam meg.
(Igen, megbánni. Szarul voltam, és nem akarok mégegyszer..)
Hogy az életem kitől függ most?
juuuuuuj=)
(nemmondomel.:P jöjjön rá.:P)
És hogy most ez tényleg az-e aminek látszik, vagy aminek érezni szeretném?
Őszintén remélem.
Vagyis nem.. nem remélem.
...Hiszem.
Tudom.
