Igen, egy egyszerű fekete golyóstollról van szó. Talán életem legfontosabb olyan szereplője, akinek nincs pulzusa.
Hol is lennék most, ha annak idején nem kezdtem volna el a füzetembe írogatni? Oké, mondhatod, hogy most sem vagyok sehol. De simán cáfolnám.
Tudod, írni nem a kifejezésvágyam miatt kezdte el. Nem azért, hogy elkezdhessem terjeszteni magam. Hanem azért, hogy önkifejezzek - saját magam részére.
Mert amíg csak a gondolataidra tekintesz, egy nagy masszaként, egy képlékeny, alakítható gomolyagként látod őket. Persze a kamasz/serdülő/ifjúkor legfontosabb feladata eloszlatni ezt a ködös maszlagot, helyébe kikristályosodott, végleges gondolatokat vinni. Életfelfogást, biztos pontokat alkotni.
Igen, egy egyszerű fekete golyóstoll által.
Tudod, visszanézve néha nagyon furcsa, amit írok. Főleg, mikor pár perccel utána már nem is úgy mondanám.
Másik érdekes dolog belegondolni, hogy akkor mekkora is lehet az eszmei értéke annak a bizonyos egyszerű fekete golyóstollnak. Nálam a határozott kijelentések, a döntések megtestesítője. A felvállalásé.
És az vagy akit felvállalsz önmagadból.
Igen, nekem egy egyszerű fekete golyóstoll mutatta meg, ki is vagyok valójában.
Ez volt az egyetlen, aki bebarangolta lelkem Ajkától omegáig, és egy rossz szava nem volt.
Tudod, picit az egónak is jót tesz, ha az, amivel magadról írsz nem ellenkezik sokat.
Merre nem tolja az embert a tollja ....=)
