Első és legfontosabb teendőmnek most azt érzem, hogy kifejezzem hálám a blog.hu staffjának, név szerint Lacinak.
Visszakaptam tőle adminisztrátori jogaim, amiért nagy nagy köszönettel tartozom neki.
Főleg ilyen nehéz időkben a blog az egyik önkifejezési mód, ami segíteni tud rajtam.
És hogy mért 'vissza' kellett helyezni?
Le akartam fokozni Ramot és megremegett a kezem.
... sajnos a könnyektől nem láttam, melyik rubrikát kattintom szürkévé...
Az utóbbi napok: egy nagy unblock bizonytalanság.
Igen, minden téren.
Még Bettiben is bizonytalan voltam. Igen, bizonytalan.
Hogy most hol tartok? Ott, ahol elindultam.
De azt sem mondta senki, hogy könnyű lesz.
Betti és Jutka békét kötöttek.
Én viszont utóbbit kizártam az életemből.
... lesznek még itt harcok.
Itthon minden jó. Vagyis nem, de mégis.
Nagyon jó érzés volt - szinte ott, azonnal lefényképeztem volna azt a pillanatot. a memóriám talán meg is tette.. -, amikor kiléptem a fürdőszobából, és bekiáltottam a nagyszobába: Apu, kész vagyok, jöhetsz.
És nem az, hogy végre kiértem a fürdőből.. Hanem az, hogy Apámnak szólhattam utána.
Van édesapám.
..végre van.
-Teszem hozzá, gyakorlatilag ki vagyunk téve az albérletből. Nem, igazából nem pénz miatt, bár az is közrejátszik benne..
Anyám viselkedése miatt a főbérlővel. És velünk.
Két ünnep közt pakolnunk kell.
És nem az idegesít, hogy nincs hová mennem, hisz ez nem igaz.
Hanem az, ahová menni fogok.
Lehet, hogy nagymamám tárt karokkal vár.
De én vissza fogom sírni a pillanatot, mikor bezártuk a kosárfonó utcai lakás ajtaját.
Nem szeretném, de vissza fogom.-
Ellenben anyámban nagyonnagyot csalódtam.
Jó érzés új emberekkel megismerkedni...
Főleg, ha az illető lánynemű, eszméletlenül szimpatikus, kivételesen intelligens, kitűnően gondolkodik, és mindezekhez: rendkívül szerény.
És bármennyire nem hiszi is, igen, megérdemli ezeket fok-métrék-határozókat.:)
Köszönöm, Blanka, hogy vagy nekem.
Prisz az utóbbi napokban is kitett magáért. Változatlanul - továbbra is - az egyetlen ember, aki hamarabb tudja, hogy bajom van, mint Tigris.
Sőt, néha még nálam is hamarabb tudja..
És mindig vigaszt tud nyújtani.. Úgyis tudja, mit mondanék.
Mindent összevetve van egy nagyon rossz rész az életemben, ami nagyon boldogan is eltelhetne..
Eleddig az volt a helyzet, hogy itthon volt minden (viszonylag) rendben, és Egerben volt minden katasztrófa.
A dolog felfordult.
Egerben sem minden okés, de itthon minden a feje tetején áll.
Cuki, mi?
És tudod, mi tesz mégis eszméletlenül boldoggá?
Hogy még mindig tudom, mi a legfontosabb az életemben.
És ahhoz tartom magam.
Most hogy vagyok?
... hát érdekesen. Mondhatni jól is, rosszul is. Képlékenyen.
A mai dal a hangulata miatt kerül ide. Nem azt mondom, hogy ajánlom.
Azt mondom, ha szükséged van rá, jót tesz.
