minden perce fáj, mikor nincs velem. és legtöbbször nincs velem.

azért veszekszünk, mert mindketten haragszunk, de nem egymásra, dehogy egymásra.. a távolságra haragszunk. de egymáson töltjük ki.

mindketten félünk attól, mi van a másikkal nélkülünk. hol jár, mit csinál. bajban van-e, nem esett-e bántódása.

van egyéb dolgunk is rajta kívül, de magunk előtt is szégyelljük, hogy igenis, akkor és ott nem ő a legfontosabb - közben mégis.

ha együtt vagyunk sem lehetünk együtt örökké. még egy dolog, ami nem tud teljesülni soha.

tudod, sokáig haragudtam minden szerelmespárra, akik sírva mondták egymásnak telefonba, hogy: hiányzol.
legszívesebben sírnék. és nem a büszkeségem tart vissza, azt már rég feladtam Betti miatt.
a tudat tart vissza, hogy nem akar sírni látni. hogy nem akarja, hogy miatta sírjak.

csak miatta vagyok erős. de nélküle gyenge vagyok. nélküle csak valaminek az egyik fele vagyok. valaminek, aminek örökké együtt kéne lennie. és nem lehet.

sírni akarok..