Talán a hirtelen támadt izgatottság tette velem, talán Lucy sietett annyira nagyon; de, mire legközelebb felfogtam a külvilágot, már újfent a parkban lépkedtünk. Az ő arca sugárzott a boldogságtól, az enyém piroslott a hűvödöső levegőtől és a kaland-érzéstől.
Kérdezni nem akartam, hisz tudtam, hogy meglepetés készül. Legszívesebben Róla beszélgettem volna, de éreztem, hogy ha fontos lenne tudnom valamit, azt már tudnám. Ha meg nem lenne fontos, csak annyit mondana: 'Majd mindent a maga idejében..' - szinte hallottam a hangját a fülemben. Így csendben maradtam.
A szökőkutat elmellőzve a park átellenső vége felé tartottunk. Én meg néztem egy nagyot.
Hisz errefelé tömbházakon kívül más nem volt. Vagyis de, egy főút szelte keresztbe előttünk a talajt. De még csak egy zebra sem volt rajta a környéken, ami arra engedett volna következtetni, hogy a túloldalon majd folytatni fogjuk trappolásunkat.
Erős csodálkozásomban csak későn vettem észre, hogy Lucy eltűnt mellőlem. Becsuktam hát a számat, amivel az előbb még kérdezni akartam - tudván, hogy az üres levegő valahogy nem fog nekem válaszolni.
A kislány már vagy hat autónyira járt tőlem, és rendületlenül robogott az útszél mentén. Aztán kettőt kellett pislognom ahhoz, hogy higgyek a szememnek.
A csaj - úgy tűnt -, itt akarta megöngyilkolni magát. Rezzenéstelenül az útra lépett és az kocsik felé hajolt.
Elindultam, vagy inkább elkezdtem rohanni, felé; mármint amennyire a ruhám és a cipőm engedett. Megijeszteni nem akartam, hisz' a végén még miattam esne ki a négysávosra!
Ő felém se pillantott; kezét hanyagul a szája elé emelte. És akkorát füttyentett, amekkorát utoljára westernfilmben hallottam.
Miközben én felhagytam a szaladgálással, hat autó motorja hördült fel egyszerre a szembeni taxiállomáson - mint egy farkasfalka, utasra éhesen. Csikorogva fordultak felénk, látván puccos kinézetem és a határozott kiscsajt mellettem. Nem csodálom, valahogy úgy festhettem, mint aki az eljegyzésére készül.
A farkasok leggyorsabbika - egy feltűnően piros Volvo - már nyitott ajtóval állt meg Lucy előtt. Szép komótosan én magam is odacaplattam a taxihoz, becsusszanva nemlétező anyósom helyére.
Vettem két nagylevegőt, és a sofőr felé fordultam - de még mindig nem tudtam, hová megyek. Néztem egy kérdőt a kiscsajra, mire ő szó nélkül a taxis kezébe nyomott egy papírfecnit, és - nem kerülhette el a figyelmem - egy kissebb köteg bankót is.
Felhúzott - és kihúzott - szemöldökkel vizslattam a férfi arcát (meglepően jóképű arcát), bármilyen apró jel után. De úgy tűnt, van már gyakorlata a diszkét utaskezelésben: rezzenéstelen arccal olvasta el és tette zsebre a papírt.
Kérdőn hátrapillantott a lányra, mire az bólintott. Aztán a férfi előre fordult, rámvillantotta reklámba illő fogsorát, és a taxióra után nyúlt.
Egy másodperccel később úgy lőttünk ki a járda mellől, mint akit üldöznek. A Volvo ajtaját már csak menet közben sikerült becsuknom.
Fújtam egyet, és nyúltam a biztonságiövért.
