A ma este rendbehozott mindent.
Igazából gond sem volt, csak egymás égető hiánya viselte meg (nemgyengén) lelki világunkat.
A reggelem csodásan indult: főzött kávéval indult a napom.
Régóta tervezem már, hogy így fogom rendezni az összes reggelem.
A kolibuszon aztán az Offspring-hangulat is elkapott.
Fel vagyok pörögve, közben meg lámpalázas vagyok. Lázasan pörgök a lámpán.
Miért lámpaláz?
Mert az egész világ totál izgalomba hoz, azért.
Euphorion lett belőlem, és rohadtul élvezem.
Megtaláltam azt, aki lenni akarok.
(Gyakorlatilag eddig is az voltam, aki vagyok, de csak keveseknek mutattam meg. Csak egy nagyon szűk baráti kör ismert igazán.)
Megtanultam őszintén, gátlások, szégyenérzet nélkül élni.
Megtanultam, kinek mire van szüksége, kit hogyan kell elbűvölni.
Megtanultam előidézni mások boldogságát (, s ezzel a sajátomat).
Lelkiismeretesen, tisztán, kötöttségek nélkül - elégedetten.
És nem mellékesen megtaláltam életem értelmeit is.
Gondok persze mindig vannak, de föléjük kell emelkedni.
Ne tedd meg azt a szívességet a világnak, hogy rosszul érzed magad benne.
Szarul csak gyengék vannak.
Az én életem sem evangélium, mégis sikerült megváltanom az egész világomat.
Újrateremtettem az egész életemet, és végre jól érzem magam benne.
