avagy mindenre számítani szoktam, és mégis érnek meglepetések..
Az elmúlt egy hét magasan üti az összes eddigi létélményemet. A váratlan dolgok újfent megbolygattak. De ennek most nagyon örülök..
Ha valamit, hát a kiszámíthatatlanságot mindig is rettegtem.
Nem, nem ez a jó kifejezés..
Mondom inkább úgy: történik dolog az életemben, amit nem vártam, és megzavar. Esetleg fejtörésre késztet. Az sem ritka, hogy magam is elbizonytalanodok.
Márpedig olyat nem szeretek csinálni, mint arra gondolom rájöttél.
A mostani eset viszont más.
Mert jól jöttem ki minden eseményből.
Csak féltem tőle, mert nem tudtam, mit várhatok..
Az ismeretlen mindig félelmetes.
Sokáig rettegtem a sötétben, és tapogatóznom kellett, hogy bármilyen irányba el tudjak indulni.
Már nem érint ilyesféle probléma. A legrosszabb ami történhet úgyis csak annyi, hogy koccanok.
Felismertem a dolog veszélyét és már nem félek. Mert fel vagyok készülve rá.
Bezzeg mikor nem.. Akkor bajban szoktam lenni.
Ha egy nagyon jó barátod változtatna kapcsolatotok státuszán. Ha csak egy napra is, de többet akar.
Ha egy nagyon kedves régi ismerősöd újra felkeres, látszólag bármiféle szándékok nélkül. És elkezd járni az agyad, hogy na vajon most mi a fene van.
Ha a legjobb barátod önhibáján kívül kerül elérhetetlen állapotba hónapokig, majd megjelenik, megörülsz neki. Aztán fogja magát, és újfent felszívódik.
Ha az egyik legfontosabb ember az életedben elbizonytalanodik afelől, akar-e még kapcsolatfenntartani.
És persze mindezen történések egyes szám első személyben lennének publikálandóak..
De most nem személyeskedünk. (=
Persze ezek közül egyik sem feltétlenül rossz. Csak zavar, hogy nem tudod, mi lesz. Zavar, hogy nem rajtad múlik.
Ilyenkor el kell gondolkodni a lehetséges kimeneteleken. El kell dönteni, melyik a legjobb számodra, és számot kell venni, mit kell tenned ahhoz, hogy el is érd.
Ehhez viszont biztosnak kell lenned abban, mit akar a másik.
Kinek ne lenne fontos, hogy életében mindent kézben tartson, vagy legalábbis felügyelete alatt..?
Vagyunk olyan önzők, hogy ne higyjünk senkinek, ha számunkra fontos dologról van szó. 'Majd ha a saját szemeimmel látom, majd akkor elhiszem..'
Magunk akarunk róla megbizonyosodni, és ezért komoly árakat vagyunk hajlandók fizetni néha. Persze nem pénzről beszélek.
Hanem önlemondásról, utánajárásról, öncélú békülésről.
Mire nem képes az ember, ha határozott..
Persze nem lett alapja a félelemnek. A dolgok, ahogy azt szokták, megoldódtak. Nem volt veszélyes.
Van egy mondás a veszélyre..
'Eddig még minden szituációt túléltem, ami velem történt. Ha meg tényleg olyan, hogy úgysem élem túl, akkor minek parázzak..?'
Szép is az, ha az ember nem tud sokáig félni.
Legtöbbször azért, mert tudja jól, hogy bármi történik is, mindig van tovább.
akkor személyeskedünk is picit...(=
Akármi jöhet, az életemet senki nem tudja elvenni. Azt senkinek nem engedem meg. Ahhoz túlságosan is szeretem.
Ha valaki el akarja venni, kérje el.
'De nem az övé, és úgy vigyázzon rá, mintha életben ő tartaná..'
De ez egy másik mese..
