Eger diákváros. Nyüzsgő-pezsgő közösségi élet, rengeteg lehetőség, és számtalan alkalom 'bármire, amit a diákok kívánhatnak'. Életem legfontosabb helyszíne, és kétségkívül a legmagávalragadóbb is.
Engem - ennek megfelelően - magával is ragadott. De még hogy..
Tudjátok mit szeretek benne legjobban? Hogy minden egyes hely emlékeztet valamire. Mert hát három év alatt történtek dolgok a városban.
Nincs olyan része, melyhez ne kötne valami.. És minden emlék mosolyt tud csalni zolipapa pici pofikájára. Ne legyek hát boldog, ha Egerben járok?
Már a beérkezéskor is elkapott az a... nem is tudom megfogalmazni. Egyszerűen varázslatos az az érzés, amit ki tud váltani.
Oké, elfogult vagyok. Nyugodtan vágd a képembe, hogy itt áradozok. De próbáld csak ki. Élj ebben a városban három évet, próbálj ki mindent, amit kínálni tud. Na és utána mondd azt, hogy el akarsz onnan menni. Necces manőver lesz, higyj nekem. (=
Na meg az ottani lányok...
Hát csak azért nem jellemzem őket, mert azokat a jelzőket még nem találták ki, és különben is túlzásnak éreznéd. Hát higyj nekem ha azt mondom: bármi szépet mondhatnék rájuk, egyszerűen nem tudnék túlozni.
Még én sem. Pedig én aztán tudok.. (=
Érted már, miért nem a bloggal foglalkoztam..? ;-)
Egyébként sokminden történt. Mármint még úgy magamhoz képest is.
Majd elmesélem azt is.. De most megyek.. A jövőmnek szüksége lesz rám.
