Nem tudtam, hogy létezel. Nem ismertelek volna meg az utcán, egyáltalán nem tudtam, kicsoda is vagy.
Aztán megismerkedtünk. Félve, ilyen-olyan benyomásokkal a másikról.
Hosszú idő alatt megtapasztaltuk egymást.
Elértünk arra a pontra, mikor a másik nélkül már létezni is nehéz volt.
Egymás, majd a köz elé tártuk szerelmünket.
Csodálatos hónapokat éltünk együtt át.
Aztán valami megváltozott.
Jöttek sorra a gondok, a félreértések.
Szerencsétlen véletlenek sora, és a fájdalom, hogy ez pont velünk történik.
Elváltak útjaink.
Jobbnak, okosabbnak láttuk egymás nélkül folytatni az élet nevű procedúrát.
Távolodtunk, megtanultunk a másik nélkül boldogulni.
Újra láttuk egymást.
Valójában az első két szó volt csak nehéz.
Boldogság.
A múlt kérdőjele három ponttá, majd vesszővé alakult.
És igen, kíváncsian várom a folytatást.
Nincs nagyobb öröm egy ember életében, mint megszabadulni a kételyektől, tisztán látni az addig homályos dolgokat.
És most, hogy átléptem a szakadékon, amit a múlt bizonytalansága vájt elém, boldog vagyok.
Boldog. Akármi lesz a mondat folytatása.
Mert életedben mindig vannak lehetőségek. Valószínűek és kevésbé, de lehetőségek.
A lehetőségeket látom. Számolok velük, ahogy szoktam azt bármily más dologban is.
De igazából nem tekintem őket befolyásolónak. Majd a döntés pillanatában tudni fogom, mit kell tenni.
Most csak azzal foglalkozom, hogy boldog legyek. Igazán boldog.
És tudod kedves Fónagy Judit, tegnap boldoggá tettél.
Pedig nem is csináltunk semmi különöset. Csak önmagunkat adtuk. (=
Ja, és mielőtt bármi félreértés esnék, tájékoztatnálak róla, hogy nem, nem felejtettem el a születésnapodat. De pontosan tudod. (=
Sokáig gondolkodtam róla, mit is adhatnék Neked.
Arra jutottam, hogy egyrészt az utóbbi időt egymástól túl távol töltöttük ahhoz, hogy tudhassam, minek is örülnél.
Másrészt pedig minden nap születésnap.
És azt is pontosan tudom, hogy boldogítóbbat úgysem adhattam volna, akármit találok is ki. Adtam tehát azt, amiről tudtam, hogy boldoggá tesz majd: önmagamat.
Mert nincs nagyobb ajándék annál, mint mikor boldoggá tudod tenni a másikat.
Sem Neki, sem neked.
Úgy érzem, sikerült. (=
Boldog születésnapot.
Tegnapra is, mára is. És még jó sokáig tovább.
Ezt nem hiszem el... Ez a 13. poszt.
