És, mint oly sok más alkalommal, most is rájöttem sokmindenre..
Nem tudom eldönteni, hogy most én lettem olyan, mint Ram, vagy Ő lett olyan, mint én..
Valójában talán mindkettő. És egyik sem.
Életünkben mindig vannak történések, amikről eleinte nem tudod, mit sejthetsz mögötte. Mikor még csak homályosan sem látod, mi lesz belőle.. Lehet, hogy először fel sem figyelsz rá, és/vagy utólag válik majd fontossá.
Ezért jelentős minden egyes pillanat. Mert nem tudhatod, hogyan gondolsz majd vissza rá pár év múlva..
Még ebben az esztelenül-kapkodóan rohanó világban is.
Akkoriban fogalmam sem volt róla, ki ez a Gál Róbert.
Annyit tudtam, hogy gyöngyösi, nagy a szája, állandóan a laptopján csücsül, és néha nagyon fontosnak érzi magát.
Azóta eltelt egy teljes év, és egyetlen dolog változott: Már nem csak ennyit tudok róla.
Ugyanazt csinálja, mint annakidején én csináltam vele. Mert az emberfiának néha szüksége van egy alapos seggberúgásra..
Ezt tette: lendületből farpofán billentett, de úgy, hogy még most is körpályán keringek.
Már csak a szárnyaimat kellene megrebegtetnem..
Fennmaradni nem nehéz, csak néhány ember tévhitekben él ezzel kapcsolatban.
Mert nem bízni kell a tudományodban..
Hanem tudni, érezni, hogy repülsz.
Egyetlen dolog biztos most: repülhetnék.
És már a seggberúgás is megvolt. Ideje kitárni a szárnyakat.
Öveket becsatolni, rázós utunk lesz.
Robinzonád után 67-es utas.
(Csak ott a leszállás után jött a felszállás. - Bár, ez mindig így megy..)
