"Hazamentem hát, és magamra zártam az ajtót. Szinte megkönnyebbüléssel töltött el a tudat, hogy már csak egymagam vagyok. A hangos kattanás, ahogy a kulcs elfordult a zárban mintha engem is bezárt volna. Négy fal közt a gondolataimmal..
Ledobtam a kabátot és a fürdőbe ballagtam. Nem siettem sehová, hisz már nem volt miért sietni. Szépen, egyesével lehámoztam magamról ruhadarabjaimat, két kigombolás között a forróvizes csapot is megnyitottam. A kád szélére ültem, és vártam, amíg a forró pára megtölti a szobát.
Alig egy perc után a tükör is homályossá fakult. Úgy éreztem magam, mint egy szaunában; kapva kaptam hát az alkalmon, és behoztam egy széket a konyhából. Egy szál péniszben üldögéltem saját újépítésű lakásom fürdőszobájában, mégis úgy éreztem magam, mint a rómaiak vagy a törökök.
(...)A tartalmas nap fáradalmai azonnal álomba ringattak. Egy másodperc volt csak a zuhanás. Belesüppedtem a párafelhőbe és egy szempillantás alatt a semmiben találtam magam. Úgy éreztem, a lábam elemelkedik a földtől és csak lebegek. Nem láttam magam körül semmit: maga az üresség nyelt el.
Nem létezett semmiféle gond. Semmi ok idegeskedésre, semmi zavaró tényező. Nem hiányzott semmi, nem volt elegem semmiből. Mintha abban a pillanatban maga a minden is semmivé vált volna.."

És nem éreztem jól magam benne.