Tegnap már úgy voltam vele, hogy megyek haza.
Viszont van egy két lábon járó indokom, hogy ne tegyem. Vele viszont nem akarok úgy lenni, hogy nem a maximumot hozom ki magamból.... Tudom, hogy nem ezt várja, de magamat nem túlságosan szeretném érte.
Az az átkozott megfelelési kényszer..
Igazából nagyon boldog/nyugodt/kiegyensúlyozott lettem, napok alatt, és ezt Bettinek köszönhetem.
Viszont pár nap pihenés most nagyon rám férne. Lehet, hogy tényleg elmegyek haza.
Igazából szeretnék maradni, csak most tényleg pihenni akarok. Ennek ellenére ma még van egy Kerim, holnap tesivel kezdek plusz magyarverseny, ráadásul aludni sem fogok sokat.
Nagyon bánt a dolog, de most tényleg kivagyok. Attól függetlenül, hogy nagyon boldog.
Jó érzés, hogy van valaki, aki Tényleg a másik felem tud lenni, és aki nélkül én sem érzem magamat egésznek.
Viszont elválasztanak minket az átkozott szabályok, meg a különböző életmód. Elválaszt minket háromszáznegyvenhat méter, de valójában sokkal több annál.
Ismertek, nagyon nem voltam kibékülve a saját életemmel.
Mindig csináltam valamit, mindig volt valami dolgom. Annak ellenére viszont, hogy soha nem volt szabadidőm, mindig tudtam Rátok figyelni.
Sokszor mondtam már, fogom is még sokáig: az én életem még darabokban is elviselhetetlen lenne, nemhogy még egyben.
Most, hogy ennyiben változott a helyzet, egy dologról nem szabad elfeledkeznem: mi a legfontosabb.
Legfontosabb most, hogy a lehető legboldogabb legyek. Hogy érhetem ezt el?
- minél többet legyek azokkal, akik fontosak, legfőképp Bettivel.
ehhez kell egy jó tanulmányi eredmény a kimenő miatt.
- megpróbáljak otthon is stabilizálni mindent, hogy azzal se kelljen ennyit foglalkozni.
ehhez kell pár hétvége, ahol átbeszélek velük mindent. talán a karácsonyi szünet alkalmas lesz. - és a legfontosabb: belül is okés legyek. hogy büszke lehessek magamra.
és talán ez az, ami legfőképp hibádzik.
Nem, nem Betti miatt, hisz tényleg ő az, aki valójában boldoggá tett.. De hisz már leírtam. És Ő úgyis tudja.
A világnézetem is totál megváltozott, de most ezt sem gondként fogom fel. Sőt, nagyon is tetszik, amit látok.
Nem tudom, mi a baj. Talán nem is akarom tudni...
Tigris!
Tudod jól, mennyire szeretlek, habár még igazán nem mersz hinni benne. Azt is tudod, mennyire örülök most.
De az életemnek van negatív oldala is, amelyből eleddig igen keveset tapasztaltál.
Őszintén remélem, hogy meg tudod érteni nekem.
Nem miattad szenvedek. Érted szenvedek. Ezt ne felejtsd el.
