Hidd el, ha mondom: szar dolog egy kollégistának két napra pakolnia..
Ma déltájban indulok, vasárnap 'valamikor' érkezem vissza, és hát már most megvisel a dolog.
Méghozzá a pakolásnál. Nem ehhez vagyok hozzászokva.. Általában mindent belenyomok egy táskába, mondván 'majd kell, ami kell'.
Hát igen, általában ez van. Így legalább nem szenvedek hiányt semmiből.
Most viszont pontosan tudom, hogy mire van szükségem, így egyszerűen nem kell többet bepakolnom, mint ami két napra feltétlenül kell.
És már most rossz látni, hogy szinte üres a táskám.
Mondhatni hiányérzet.. Érthető, mert két hónapja színét sem láttam második otthonomnak. Viszont oktalan, mert heteken belül újfent magába fogad majd.
Egyébként imádok utazni. Maga az élmény, a 'valahonnan valahová tartok' élménye az, ami magával ragad. Meg persze a gyönyörű magyar tájak, és az érdekes emberek miatt, akikkel 'sorsom' megosztja a kettős széket.
Szabadnak lenni mindenek felett. Önnön elhatározásból kiszakadni a szürke mindennapokból, és másfelé indulni. Tudni, hogy a saját sorsodnak egyedüli ura vagy.
Nagy szavak ezek egy kis eseményre. Mert utazni nem csak távolra lehet, és nem csak a magad elhatározásából. Ez nagyon igaz.
Nem jobb mégis azt gondolni, hogy ez most más lesz? Hogy ezzel most többet érek el, hogy most történik majd valami, ami...
A mai ember önkéntelenül vágyik a hihetetlenre, a különösre, a csodára.
Hajlamosak vagyunk várni dolgokat, amikről csak szeretnénk, hogy bekövetkezzenek. Talán mélyen belül magunk is tudjuk, hogy nem fog. Talán tudjuk.
De gondolkozz el rajta...
Azt, hogy a csodát várod minden pillanatban, nem először hallod, ebben biztos vagyok.
Csak eddig reménynek hívtad.
A mai utazástól mondhatni csodát várok. Nem fog megtörténni, szinte biztosan tudom. De jó dolog azzal a gondolattal elindulni, hogy 'na majd most.. És most biztosan'.
És nem leszek csalódott, ha nem történik meg. Ettől szép az egész.
Elindulok gyermetegen, csodára várva. Majd megérkezek felnőtten, önnön 'butaságomat' kinevetve.
'Akkor válik az ember felnőtté, mikor először nevet önmagán tiszta szívből.'
Tényleg butaság..?
Nem. Csak emberi..
