..avagy a 9.T megint szervezkedik..

Mármint a lányrészlege, és abban ismerőseim. Sejtem, mire megy ki a játék, de egy dolgot feltettem magamban: nem adom meg magam olyan könnyen. Ha tényleg el akarják érni, hogy azt tegyem, ami nekik tetszik, hát bizony meg kell győzniük róla.
Nehéz dolguk lesz - rászoktam a hajthatatlanságra.
Másrészről, épp ezért fognak ők nyerni. De ez egy későbbi poszt témája lesz.

..avagy úgyis nekem lesz igazam - mánia.

A mosti világ jellemző betegsége, és ragadósabb, mint a háegyenegy ( gyengébbek kedvéért H1N1 :P).
Hogy miről is beszélek? Arról, hogy olyan nincs, hogy nekem ne lenne igazam, - megforgatva - hogy ne igazam lenne.
És tudjátok, mi a legnagyobb poén? Mikor rájöttem, nem tudtam mást, csak nevetni. Röhögtem a saját hülyeségemen, saját felfedezett igazságomon.

Mert mindig mindenkinek igaza van.

Oké, most hülyének nézel, de gondolj csak bele..
Bárki bármit mond, azt igaznak hiszi.
Az, hogy esetleg nem felel meg a valóságnak, az már nem tőle függ. Nem volt teljes a tájékozottsága, félreértelmezett valamit; tudjafene, miért, de nem mondott igazat. DE ez nem jelenti azt, hogy amit mondott, nem volt igaz..

Dehogynem, nagyonis igaz volt az, de az Ő fejében lett igazzá.
Az Ő félretájékozottsága tette igazzá az Ő fejében.

Másik verzió lehet az, amivel szintén naponta találkozhatunk.
Vitás kérdés, a két fél egymással szemben áll és szajkózza a maga igazát.
Te próbálnád meggyőzni őket, hogy egyezzenek meg, de nem, ők tovább hajtják a magukét. Miért? Mert elhitték, hogy igaz.
És nem is tévedtek nagyot.. Mindkettejüknek igaza van. Csak másképp.
Mert mind a ketten mást akarnak elérni, vagy másként.
(Ilyenkor legtöbbször vagy a célhoz vezető útvonal, vagy a cél maga szokott kérdéses lenni..)

Fogadjunk, hogy igazam van!

..avagy milyen, ha az ember biztos valamiben, és bebiflázza..

Egyszerű történet: én és haverom találtunk valamit, amire max. egyikőnk lehet képes, de ő is nehezen. Elhittem magamról, hogy képes vagyok rá, és nem sikerült.

Nem, nem égtem le nagyon, de rosszul esett tudni, hogy előtte még biztos voltam a dolgomban. Hogy menni fog, hogy nem jön közbe semmi.
Megtanultam, hogy valami mindig közbejön.
 

Ja, meg azt is, hogy hoppá, nekem is vannak korlátaim.
Persze - mint az nálam oly szokásos - most sem általános korlátokról van szó.

Sokszor szajkózom mindenkinek: korlátok csak fejben vannak. Ha ott eldöntöd, akkor menni fog.
Mindig van hely magasabbra ugranod. Miért ne lennél rá képes?

Oké, oké.. De akkor miért vesztettem el egy fogadást?
Talán nem is voltam annyira biztos a dolgomban..

..avagy aki le akar győzni, előbb utól kell, hogy érjen.

Hisz az egész élet egy rohattösszetett, rohattbonyolult, rohattul rohadványos rohadás renszer.
Akár egy stratégiai játék. (aztarohatt, milyen egy hasonlat..:D)

És bizony egy játék a versenyről szól. Bármennyire is hangoztatják, hogy együtt játszani kellemes élmény.. Lehet hogy így is van.
De mondd, hogy neked nem szúr tüskét a szemedbe, ha nem győztesen fejezel be egy-egy menetet.

(Legjobban egyébként a gyermekeknél lehet megfigyelni. Unokatestvéreim renszeres szórakozása a társasjáték, és olyan egyetértéssel, egyhangúlag kezdenek neki, mintha tényleg örülnének annak, hogy játszhatnak. Mégis, minden egyes alkalommal veszekedés, sírás-rívás lesz belőle. Miért? Mert vesztettem - feleli a bágyadtarcúan pityergő hatéves kislány.)

És az élet bizony egy nagy nagy játék. Bár, mindenképp veszítesz benne, de azért jó dolog a tudat, hogy mindent megtettél azért, hogy végülis egyenes derékkal ülhess ki az asztaltól.

Versenyzünk?