Nem tudom, mit várok a mai naptól, de remélem a legjobbakat. Remélem, hogy boldog emlékként tudom majd beleírni életem könyvébe az estét. Ennél fontosabb talán nincs is.
Sokminden történhetne, de nem tudok, és nem is akarok velük foglalkozni. Most nem.
Most csak a 'most' fontos. Mert mindig most van, és soha nem tudjuk előre megírni a holnapot.
Ezt itt is sokszor megtapasztaltam. Előre levetítettem, mit szeretnék a holnapi naptól, és valami totál más jött ki belőle. Ez nem feltétlenül baj, de erősíti bennem a tudatot, hogy az életem tényleg egy nyílt, képlékeny tevékenységrendszer, ahol minden és mindenki hatással van minden másra is.
Nem tudhatjuk előre a holnapot, sőt, még a következő percet sem.
Nostradamusnak talán ment, de neki is csak azért, mert minden nap ugyanazt csinálta: bámulta a csillagokat.
Nos, én úgy érzem, kinőttem abból a korból, hogy csillagokat bámuljak. Nem állítok magam elé valótlan célokat, sőt, igazából célokat sem. Teszem inkább azt, ami a legkézenfekvőbb: az előttem álló lehetőséget optimálisan kihasználni.
De ez önmagában még nem elég.. Nekem az is fontos, hogy a lelkiismeretem tiszta maradhasson. Na és ez az, ami valójában nehéz az életben.
Hogy a mai este mit rejt magában, azt nem tudhatom. Sejtéseim persze vannak, de azokat inkább elfojtom, semminthogy várni kezdjek olyat, ami lehet, hogy nem is fog megtörténni.
Remélem a legjobbakat, de nem ringatom magam a bizonyosság tévhitébe.
Mi mást tehetnék?
Elmehetnék monjuk a gólyabálra.. Igen, megtehetném, hisz a jegy itt van a kezemben.
Még nem biztos, hogy nem megyek. Sokminden függ sokmindentől..
Egy dolgot biztosan nem akarok látni. De érzem, hogy látni fogom, vagyis meg fog történni. Igen, rossz előérzetem van. Persze, mi is történhetne egy egyszerű gólyabálon...
De ezen ott lesznek olyanok is, akik a legfontosabbnak mondhatják magukat az életemben... Csoda tán, hogy velük akarok lenni?! Ellenben az, hogy lássam, ahogy kisszáz elsős egyéjszakás kalanddal teszi tönkre az életét, hát az nem kellemes.
Nem tudom még, mi lesz. A legtisztább az lenne, ha nem mennék. Ki is tudnám magyarázni azok előtt, akik felháborodnának nem-ott-létemen.
Viszont van egy olyan.. hát inkább érzés, mint tudatos gondolat..
Nem akarok azzal a tudattal kihagyni valamit, hogy nem tudom, mit hagyok ki.
Már megint bizonytalanság. Saját magamat szopatom..=/
